Levelezés - No, de hogyan?

Levelezni az jogosult, akit a bent lévő kapcsolattartóként megjelölt, és azt engedélyezték.

A postai szabályzat szerint a 2kg alatt, levélként feladott küldemény tekinthető levélnek, ezt fogadjuk el itt is. A jogszabályok szerint a levelek gyakoriságát és terjedelmét a bv nem korlátozhatja, de...

nem küldhető „a 2000g súlyhatárt meg nem haladó, levélküldeményként feladott kiscsomag”. Érezzük ebben az önellentmondást? Ha levélként adjuk fel, akkor mitől válik menet közben kiscsomaggá? Ráadásul, a publikus szabályzatokban sehol nincs definiálva, hogy mi az a „kiscsomag”, ugyanis ilyen postai kategória sem létezik. Ezt tehát egy olyan beépített gumiszabály, ami felhatalmazza a bv-t arra, hogy bármit visszaküldjön, ha úgy tetszik neki. És ezt gyakran meg is teszik különösebb magyarázat nélkül. A másik gumiszabály, aminek egyébként értem a létjogosultságát, csak a visszaélés lehetősége nem szimpatikus a bv részéről, a 6/1996. IM rendelet, amely szerint: ha „a fogvatartás biztonságát veszélyeztető adatot, információt vagy tárgyat tartalmaz” egy levél, akkor azt vissza kell küldeni. Ennyit arról, hogy mihez tartsuk magunkat… Kár, hogy az ilyen oda-vissza küldős játszmák mindig a hozzátartozót rövidítik meg anyagilag.

Csak levelek

A védőnek, a hatóságokhoz és nemzetközi emberi jogi szervezetekhez küldött leveleket nem ellenőrizhetik, de azért felmerül a kérdés, hogy ezt vajon ki ellenőrzi? A bv a leveleket egyébként az „intézet biztonságára” hivatkozva jogosult felbontani, többnyire szúrópróbaszerűen teszik mindezt a nevelők. Ezzel nekem nincs bajom, tudomásul veszem, hogy különben nem mindenki élne a levelezés lehetőségével jóhiszeműen. Mindenesetre igen különleges érzés úgy írni, hogy tudom, elolvashatják bent, amit írok. Ismét fanyar mosollyal nyugtázom, hogy a rendelet pusztán annyit ír elő, hogy erről az elítéltet tájékoztatni kell. És a kapcsolattartót nem kéne??

Ha valaki ebben az élethelyzetben van, akkor gyorsan rájön, hogy a leszűkített kommunikációs lehetőségek miatt igen érzékeny téma, hogy mennyi időn belül köteles továbbítani a levelet a büntetés-végrehajtás: a jogszabályok szerint 2 munkanapon belül, persze rögtön itt a kibúvó, hogy „ha jogszabály másként nem rendelkezik”. Nem csak személyes tapasztalatom, mert, akivel beszéltem, mindenki egyetértett, hogy a levéltovábbításban jókora csúszások vannak. A 4-5 napos csúszás teljesen átlagosnak mondható, de volt már olyan, hogy 7-8 napot is várni kellett, amíg megjött a levél, ami értelmetlenné teszi az egészet, hiszen addigra húszszor megbeszélitek a dolgokat telefonon. A befelé menőkről viszont az az információ, hogy igen gyorsan, akár 24 órán belül is bent vannak, ha elsőbbségivel adjuk fel. Legalább egy irányba működik. :)

Az intézmények belső szabályzatában tovább "finomítják" a rendeletet úgy, hogy a levél csak személyes hangvételű lehet, személyes információt tartalmazhat, nem lehet bele nyomtatványt tenni, viszont lehet fényképet is küldeni.

Az evidens számomra, hogy a postaköltséget vagy a kapcsolattartó vagy a fogvatartott fizeti. Nem az adófizetőket kívánjuk terhelni ezzel.

Felteszem a kérdést, hogy miért nem magától értetődő, hogy a szabályzatok nyilvánosságra hozatalával segítsék azok betartását? Mert a kapcsolattartótól ugyanúgy elvárnak dolgokat, csak éppen mi nem tudjuk, hogy mit? Mintaértékűnek tartom a Balassagyarmati Fegyház és Börtön teljesen egyedülálló honlapját, ahol minden intézkedés – közte a levelezési szabályok is -, továbbá a házi-, illetve napirend is fent van, mert ez igen sokat segít abban, hogy a kapcsolattartók eligazodjanak, és megértsék, hogy mi miért történik, mit szabad és mit nem. Valószínűleg hatékonyabbá tenné a kapcsolattartást, ha minden bv intézetnek lenne honlapja és a kapcsolattartóknak készült írásos, hozzáférhető szabályzata a fentiekről. A bv munkatársainak is kevesebb lenne ezzel a vesződése...

A levelezés általános, ám korántsem teljes szabályairól: BVOP