Előzetes letartóztatás

A bíróság "biztos, ami biztos alapon", akit csak tud, előzetes letartóztatásba helyez, így megakadályozva a további összeesküvést, bizonyítékhamisítást stb. Hivatalosan ez egy kényszerintézkedés, ami azért létezik, mert túlterheltek az ítélkező hatóságok. Bár Magyarországon hivatalosan nincs precedens jog, vagyis nem azt nézik, hogy egy adott bűncselekmény típusnál milyen döntések születtek a korábbi gyakorlatban, mégis ki lehet mondani, hogy igen erős befolyással van a bírákra, és szinte rutinból döntenek, nem az egyedi esetek jogszabályoknak való megfelelését vizsgálva (ez lenne ugyanis a hivatalos hazai forma)... Vagyis, ha olyan a bűncselekmény, akkor lehet ellene hadakozni, de úgyis a gyakorlatnak megfelelő döntés születik az előzetes letartóztatásról.

Bizonyos esetekben, ha nem áll fenn a szökés vagy bűnismétlés veszélye (pl. a rossz anyagi körülmények miatt), akkor a védőügyvéd kezdeményzheti, hogy alkalmazzanak házi őrizetet, lakhelyelhagyási tilalmat vagy rójanak ki óvadékot a szabadlábon való védekezésért. Nyilvánvalóan itt is a pénzesebb fekete bárányok számíthatnak kedvezőbb lehetőségekre.

Fontos, hogy az előzetes letartóztatás teljes ideje alatt csak gyanúsított az illető, vagyis a jog szerint az ártatlanságot kell róla feltételezni, vélelmezni. Ettől függetlenül Magyarországon akár  négy évig (!) is lehet valaki előzetes letartóztatásban. A legelső alkalommal 1 hónapra hozzák a határozatot, aztán 3 havonta hosszabbítják; 1 év után pedig ún. tanácsi tárgyalást tartanak. A előzetesben töltött idő minden esetben beleszámít a végső letöltendő ítéletbe, ha lesz olyan. Ha közben kiderül, hogy vétlen az illető, akkor kártérítést követelhet a bent eltöltött idő miatt. Ezt persze szintén mi, adófizetők álljuk.

Ekkor kerül kapcsolatba az illető a büntetés-végrehajtási szervezettel. Minden fogvatartott a gyűjtőbe, a börtönszlengben "csurmának" is nevezett helyiségbe kerül. Ezek amolyan elosztóközpontok: sok rab összezárva egy talpalatnyi helyen, innen szállítják őket tovább, mindenkit a maga befogadó intézetébe, az  előzetes házba. A Markóban "szárazhugyozónak" nevezett helyiségben majdnem tucatnyian várnak órákat a szállításra. Ez egy keskeny szoba, amiben egy pad van. Ha leülsz a térded már nem fér el a szemközti faltól. Közben többször kivisznek mindenkit, intézik a letéteket, megcsinálják a spejz kártyát. A kártyára a fogvatartott fotója, alapvető azonosító adatai, illetve egy vonalkód kerül. Innentől ezzel a kártyával lehet telefonálni és a spejzon is ezt olvassa le a pénztárgép, azaz hivatalosan nincs és nem is lehet semmilyen készpénzforgalom. Természetesen ez az egyik olyan portéka - a készpénz -, amelynek virágzik a csempészete. Ha a fogvatartott elhagyja a kártyát, akkor 5.000 forintért kap újat, addig se telefon, se vásárlás.

Esetünkben a Venyigébe érve ismétlik a folyamatot. Az ottani csurmába érkeznek, orvosi vizsgálat - itt kérdezik meg először, hogy van-e valamilyen állandó betegsége az illetőnek -, csomagvizsgálat, a nem engedélyezett holmik letétbe kerülnek, majd jön a felszerelkezés. Mindenki kap egy matracot, egy lepedőt, egy takaróhuzatot, két takarót, egy párnák és huzatot hozzá, egy rémes állapotú icipici törülközőt és egy félliteres műanyag poharat. A matracba célszerű betekerni mindent és azt átkötni a lepedővel. Így könnyebben cipelhető a holmi.

Az előzetes ház tulajdonképpen a fegyház fokozatnak felel meg: azaz a legszigorúbb módon irányítják az emberek életét, és naponta egyetlen órát tölthetnek a szabadban. Ez teljesen logikátlan egy olyan embernél, aki még el sincs ítélve, de a magyarázat úgy szól: hogy biztonsági okokból van szükség erre, így ugyanis megelőzhetik azt, hogy a fogvatartott összejátsszon bárkivel vagy módosítsa az ügye körülményeit. Érdemes elolvasni A vétkesség vélelme c. írást Kádártól.

Az ügyvédet kötelesek tájékoztatni, hogy az illető hová került, és ő bármikor - akár azonnal - meg is látogathatja ügyfelét. Célszerű is erre megkérni, mert technikai dolgokat így gyorsan tud kezdeményezni. Megtudjuk például az elhelyezéssel kapcsolatos részleteket, címét.