2011. április 25.

Kapcsolattartás

A gyűjtőből kerül a fogvatartott a zárkájába. Onnan aztán van, hogy néhány hetente vagy néhány havonta ide-oda helyezik az intézményen belül. Itt kezd ismerkedni a viszonyokkal és éli túl a kezdeti traumát.


Mi az, amit egy hozzátartozó tehet? Felveszi a kapcsolatot, amint lehet. Ennek előfeltétele, hogy egy kapcsolattartói kérelmet kitöltsön, amit alapesetben a fogvatartott küld ki. Nekem ezt nem kellett megvárnom, mert a védő rögtön jelezte, hogy erre van szükség. Az ügyvéd kitöltetett velem egy ilyen fénymásolt űrlapot és a legközelebbi látogatásakor átadta ezt Neki. Ö dolga volt, hogy a nevelőjének átadva megkérje rám az engedélyt. Úgy tudom, hogy a hozzátartozókat nem vizsgálják felül, viszonylag gyorsan engedélyezik (nálunk kb. 1 hét volt), a barátokat, távolabbi viszonyban lévő kapcsolattartókat viszont felülbírálhatja, ellenőrizheti a nevelő és az ügyészség is (volt olyan barát akinek az engedélyére bőven több mint 90 napot vártunk).

Azt tudomásul kell venni, hogy csak az lehet kapcsolattartó, akit a fogvatartott erre kér és akivel kitöltet egy ilyen űrlapot. Ha ő nem akarja, akkor semmi esélyünk.

Azt a címet adjuk meg, amin levelezhet velünk, illetve egy olyan telefonszámot, amin bármikor elér minket. A fogvatartott kizárólag a címen és telefonszámon tarthatja ugyanis a kapcsolatot: nemcsak a személy, hanem az adatok is számítanak. Csomagot is kizárólag az engedély megléte esetén lehet küldeni.

Nincs korlát arra nézve, hogy hány ember lehet kapcsolattartó. Fűt-fát megtenni kapcsolattartónak teljesen értelmetlen és valószínűleg a nevelő sem fog nagyon örülni a többlet adminisztrációnak. Csak olyanok vállalják, akik tényleg rászánják az időt és figyelmet: viszonylag rendszeresen írnak például. A "bedöglött" kapcsolatok pont azt fogják a fogvatartottban erősíteni, hogy sikertelen a külvilággal való kapcsolata, nem tud visszailleszkedni, nincs rá szüksége a kintieknek.

Van, akinél sajnos egy jelölt sincs, de remélem, ezt a blogot azok olvassák, ahol van vagy lesz ilyen. :) Eddigi tapasztalatom szerint egy-három ember szokott lenni. Szerintem minél több külső - normális életet élő - emberrel tudja tartani a kapcsolatot, annál "színesebben" kapja a híreket a külvilágból, talán annál kevésbé szűkül be, esik ki az életből. Mindenkivel másról tud levelezni, mindenki másról mesél a telefonban. Új és új ingereket jelent a bentlévőnek, hogy mindig más megy a beszélőkre. Feladatnak, időtöltésnek sem utolsó ennyi embernek írni. Az egyértelmű, hogy minél több kapcsolattartó veszi körül a fogvatartottat, annál kevésbé fogja elhagyni magát, mert érzi a törődést, az irányába megnyilvánuló hitet mindezekben az emberekben. Csak hát a megbocsátás egyre kevésbé számít értéknek társadalmunkban. :(

A mi esetünk ebből a szempontból is igen szerencsés: Neki most hét kapcsolattartója van, de ennél sokkal többen vannak, akik folyamatosan követik a mindennapjait és kapcsolattartónak is még vannak jelentkezők... Ő pedig most tanulta meg, hogy valójában mennyi barátja van. Tudja, hogy nagyon sokkal fog tartozni nekik ezért élete végéig.

Ahogy olvasok benti sztorikat azt mondhatom, hogy már egyetlen kapcsolattartó is jó irányba terelheti a fogvatartott lelki folyamatait, mert úgy érzi, hogy nem hagyták teljesen magára.

Néhány kapcsolattartói formanyomtatvány, illetve kapcsolattartásról szóló tájékoztatás:
Balassagyarmat (I. fejezet 2. bekezdése)
Baracska
Fővárosi BV III. objektum
BVOP (általános leírás, csak a rendeletek gyűjteménye)

Nincsenek megjegyzések: